Halogatás
A halogatás csapdájában
Bizonyára neked is volt már olyan, hogy valamit elhatároztál és azt mondtad, hogy: ezt most megcsinálom.
De egy idő után elakadtál benne vagy a legjellemzőbb, hogy el se kezdted. A kezdeti lendület vagy az elgondolás közbeni nagy gondolatok elvesztek. Mindössze egy szorongáshoz hasonló, feszítő érzéssel gazdagodtál. (Ez pont a cél ellentéte.)
Ha pedig bele se kezdtél, akkor könnyen lehet, hogy nem is igazán érted az adott helyzetet.
Volt egy terv és te mindig csak annyit mondtál: Majd.
Te magad mondtad ki a problémát: (majd). Ez a szó óriási teher mentesítő. Ma már nem sokan gondolkoznak előre úgy, hogy a produktivitást is bele kalkulálják. Ebből lesz az “élj a mának” felszólalás rossz felfogása.
Nem úgy kell nézni, hogy: Ma pihenünk; Ma bulizunk; Ma költjük el az összes pénzt!
Hanem: Ma teszek meg értem mindent; Ma fogom elérni; Ma meg dolgozok érte; Ma nem állok meg!
De még mindig ott van a korunk nagy árnyéka: a halogatás.
“Ha most nem kell vele foglalkozni, akkor az a jövő problémája!” - mondják sokan.
Én felteszem neked a kérdést: Miért lesz jó, ha később csinálod? Mi fog jobban menni?
De itt a másik kérdés, hogy teljesen körbe írjuk a képet: Miért nem most?
A halogatás a kényelmességről szól és arról, hogy elhiteted magaddal a fejlődést. Az ember fejében ott az, amit kellene csinálnia. És az elhatározás meg van (ezzel megnyugtatja magát) és már csak az időpont van egy kicsikét odébb tolva minden egyes alkalommal.
Csak annyit kell halasztani, hogy ne legyen feltűnő és ne bántsa az alkotott képünket a cselekvésről, illetve arról a gondolatról, hogy mi változunk és fejlődünk, mivel meg lesz csinálva csak holnap.
„A halogatás a jövő csendes tolvaja.”
– Edward Young
De mindeközben míg megnyugszol és nem kell magadat megerőltetned, közben eltűnik az érdeklődés. Később még kevésbé lesz valami, ami rávesz a cselekvésre.
Ez egy körforgás, mert: Nem csinálod meg az adott cselekvés (vagy a cél irányába való dolgozást), így nincsen minek tartania benned a lángot, amit tudna hajtani a cselekvés útján.
A halogatás joga
Miért engedhetnéd meg magadnak, hogy valamit nem teszel meg? (A halogatással gyakran együtt jár, hogy végül valamit meg se csinálsz.)
Vagy azt miért engedhetnéd meg, hogy később csinálj valamit?
Ha te azt mondod, hogy ráérsz még és neked bele fér, hogy ne dolgozz, akkor azt hiszed, hogy megérkeztél. “Neked nincs több dolgod, nincs hová fejlődnöd!”
Ugye, hogy kicsit nagyképű?
Nem lesz soha olyan, hogy te megérkeztél és készen vagy, az élet nem erről szól. Hanem arról, hogy folyton fejlődsz és előre törekszel.
Hiszen miért élnénk, ha nem ezért?
Meg hát nem szabad elfelejteni, hogy van valami, ami a megállás nélkül fogy és minden embernek ez a lefontosabb az élete során.
Ez nem más, mint: az idő.
Az idő véges és muszáj elhinned, hogy ha folyamatosan dolgozol, akkor se fogsz soha a végére érni.
Szerinted bele fér az idődbe a halogatás?
Az észszerű nyilvánvaló válasz: NEM!!!
Senki nem akarja megélni azt, hogy utolsó pillanatait tölti és tudja, hogy nem adott bele mindent.
„Az élet rövid. Amit meg kell tenned, kezdd el most.”
– Marcus Aurelius
Ha halogatsz azzal éveket lehet elvesztegetni úgy, hogy nem történik semmi. Nem fogod ezt se elfelejteni és ott fog gyötörni egész életedbe.
Igenis legyen benned az mindennap, hogy azért vagyok itt, hogy új szintre lépjek és kimaxoljam az életem, így már csak azért is megteszem MA.
A halogatást csak megbánni lehet. És a pillanatnyi megkönnyebbülés nem ér annyit.
Utólag szenvedést és nehézégeket hoz.
Magadért tedd meg, hogy mindig figyelembe veszed az idő múláség és mindennap lépsz egyet a fejlődés útján.
„Nem az a legnagyobb probléma, hogy nincs időnk, hanem hogy azt hisszük, még van.”
– Seneca
Soha ne állj meg!